Erkel Ferenc: Bánk Bán - Bordal

Málik Roland: Tizenkét pohár

Van, aki a pusztában hal meg,
Van, aki Egyiptomban, és van,
Aki a kocsma padlatán.


Első pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Az ital, amit magadhoz veszel,
Nem lőre, vagy kavarék,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol az ital, amit magadhoz
Veszel, lőre, vagy kavarék,
Másnap igen fog fájni a te fejed,
És az nem jó.

Második pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
A csapos nem a te ismerősöd,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol a csapos a te ismerősöd,
Előbb vagy utóbb hitelért
Folyamodol, és az nem jó.

Harmadik pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Jámbor emberek ülnek, ahol te
Jobb magadnak megmaradsz,
És perbe mással nem kerülsz,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol mással perbe kerülsz,
A te tarsolyod fogja bánni,
És az megintcsak nem jó.

Negyedik pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Nem találkozhatol némberrel,
Akivel együtt iszol, és aki
Később a te társad leszen,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol némberrel találkozol,
Akivel együtt iszol, és aki
Később a te társad leszen,
Előbb vagy utóbb azt te
Keservesen meg fogod bánni.

Ötödik pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Nem találkozhatol némberrel,
Aki a te társad volt annakelőtte,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol némberrel találkozol, aki
Annakelőtte a te társad volt, az
Új emberrel fog ottan ülni,
És tusakodni fog erősen a te szíved,
És az nem jó.

Hatodik pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Nem találkozhatol a te
Barátaiddal, ismerőseiddel,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol te a jó ismerőseiddel
Találkozol, előbb vagy utóbb,
Hiszed vagy nem
Elsötétül irányukban a te szíved.

Hetedik pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Az ördög magában nem ül,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol az ördög az asztalnál
Maga ül mint napra éj
Következik, hogy az veled
Előbb vagy utóbb beszédbe
Elegyedik,
Vagy ha nem ő veled, hát te
Ővele, és az onnantól kezdve
Igen nem jó.

Nyolcadik pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Nincs kert, aminek közelében
Úgy vagy, mint
A jázminok és rózsák között
A hajdani kertben,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol kert van, s aminek
Közelében úgy érzel, mint
A jázminok és rózsák között
Hajdan a kertben,
Szívben és lélekben elgyöngülsz,
És mint őszre tél következik, hogy
Hosszú ivásra adod a fejed és az
Keserű pohár.

Kilencedik pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Az ördöggel nem cimborálhatsz,
Vele szövetséget nem köthetsz,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol vele cimborálsz, és
Vele szövetséget kötsz,
Előbb vagy utóbb sóvárogni fog
A te szíved, és mert ember
A sóvárgást nem szenvedheti
Mint életre halál következik,
Hogy el fogod cserélni vele
A te szíved, és az halál.

tizedik pohár: ne igyál!- de ha iszol,
olyan helyre menj, ahol
karnyújtásra van az állomás,
mert ha olyan helyre mégy,
ahol az állomás karnyújtásra van,
álmatag és fátyolos ivásod
ködfelszálltában
újra hallva és újra szimatolva,
újra látva és újra tapintva,
és újra ízlelve a hajdani kertet,
a kihúzó vonatra egyszer,
még utolszor fekapaszkodhatsz,
kajtatni egy kertet, ami nincs sehol.
és az egy időre jó.

tizenegyedik pohár: tudod mit? igyál!- de ha nem iszol,
olyan helyre menj, ami
tenéked kedves,
olyan italt igyál, ami
tenéked jó,
azzal beszélj, akivel
kedved tartja,
mert igyál, vagy ne igyál,
bizony unalom fenyeget tégedet,
igyál, vagy ne igyál, törekedjél
magadat elfoglalni ebben-abban,
igyekezzél magadat elcsendesíteni
ebben-abban, mert bármi is van,
se innen, se onnan,
se amonnan, sehonnan,
valahogy semmi, sehogy se jó,
és mert minden itt és amott
igyál, vagy ne igyál,
örökre cél nélkül való.

tizenkettedik pohár: hát igyál!- de ha iszol,
és már homályos, lassú
esztendők sora óta iszol,
s egyszercsak ajkadba harapva
parancsolnál megálljt, s úgy tűnik,
folyik minden a maga jó medrében,
az első pohárt különösképp virágzáskor
ajkadhoz ne emeld, mert ha iszol,
és már homályos, lassú esztendők
sora óta iszol,
s egyszercsak ajkadba harapva
parancsolsz megálljt, s tűnik,
folyik minden a maga jó medrében,
s az első pohárt különösképp virágzáskor
ajkadhoz emeled,
akkor te elvesztél, barátom,
az a kikelet neked bekelet leszen,
a te ujjaidnak örökösen pohárra leszen
kívánkozása, már te számolni fogsz az itallal,
barátom, és az ember, aki annakelőtte,
már nem leszel te sohasem.
s mint napra éj,
mint őszre tél,
mint életre halál
következik,
hogy semmi sem következik,
hogy az a pohár az a némber,
sírig a pohár,
sírig a némber
volt az a pohár.

Tudod-ë, hogy szőllőből ës lëhet bort csinálni?

"Egy csíki öregasszony rózsabogyót (helyi népi nevén: seggvakarót) szed a faluvégen. Egy arra járó megszólítja:


- Azt maga minek szëdi, néni?
- Bornak, lelkëm, bornak!
- Hát azt maga halotta-ë, hogy szőlőből ës lehet bort csinálni?
- Mondják, lelkëm, mondják!"

Tánczos Vilmos: Elfelejtett szavak

Ezt most találtam

Forrás

másik kedvenc

Utazásaim egyik legfőbb tapasztalata volt, hogy van bor-ország és van pálinka-ország. Eszerint van bornép és pálinkanép. A bornépek geniálisak; a pálinkanépek, ha nem is mind ateisták, de legalábbis hajlanak a bálványimádásra. A nagy bornépek a görögök, a dalmátok, a spanyolok, az etruszkok, az igazi borvidékeken az olaszok, a franciák és a magyarok. Ezeknek a népeknek ritkán vannak úgynevezett világtörténeti becsvágyaik; nem vették fejükbe, hogy a többi népeket megváltsák, ha kell, puskatussal. A bor az absztrakciótól megóvja őket.

A bornépek nem világtörténeti, hanem aranykori hagyományban élnek. Ez a magatartás a bor egyik leglényegesebb alkotóelemének, az idillolajnak következménye. A bor-országok és a borvidékek mind idillikusak. Sétálj az arácsi és a csopaki szőlőkben, menj fel a Badacsonyra vagy a Szentgyörgy hegyre, a Somlóról nem is szólva, barangolj a kiskőrösi vagy a csengődi kertek között, és minderről kétségtelen tapasztalatot fogsz tudni szerezni. A szőlőtáblák között lágy füves utak, mint csendes patakok folydogálnak. A pincék bejárata előtt hatalmas diófa, még a legforróbb nyárban is hűs. Olyan helyek, hogy az ember bárhol megállna, leülne, letelepedne, s azt mondaná: itt maradok. S esetleg anélkül, hogy észrevenné, ott érné el a halál.

(Hamvas Béla: A bor filozófiája) 

Málik Roland: Helyzetem az alkohollal

Nagymamámnak,
aki egy stamp seritől már kacagott




I.

Amíg egy ilyen helyen,

mint Miskolc-Tapolca,

nyárutón, őszelőn,

vagy -- ami ritkaságszámba megy --

spiccén az ősznek,

az ember kiülhet büfé elé,

mögé-mellé,

illő itallal lopni félóra nyugalmat,

most magának --

légy zöng,

mókus szalad,

a pincér udvarias,

levélke leszáll,

addig egy szavam nem lehet rád,

nagyvilág.

II.

Csodálom azt az embert,

aki vendélátóegységbe tér,

asztalhoz ül, s megiszik egy,

esetleg kettő,

de végső esetben is

három korsó sört, azután feláll,

és vidáman hazaballag.

(És ha bort ivott az istenadta,

őt a bora szelíd lámpással

még kapuig kíséri.)

Másnap üdén ébred,

nyújtózik, hogy

milyen jó volt

csevegni erről,

no meg arról,

és ha magában ült,

gondolatmenetét virágok szegélyezik.

Melegben élő, télen jégvirágok.

Friss és bő erővel teszi dolgát,

ami arra a napra néki adatott.

Én ezt nem tudom.

Az asztalhoz telepedésig a helyzet dettó,

de az első sör után -- merthogy a borra

nem vagyok méltó --

agyamba cikáz az ősi mondás,

ami apáról fiúra száll:

egy sör nem sör.

Két sör, három sör,

négy sör, öt sör.

Ez is megvan, még sincs este.

Hát pálinkát rendelek és rövidezek

hosszan.

Záróra után botorkálok utcán,

a fejemben, házam már

rám se néz ablakszemeivel.

Az én másnapom: más.

Az agyamban és a gyomromban

az italból más lesz:

foncsorozott szemüvegkeret,

tüskedrót-koszorú,

kidurrant gumilabda,

hasbarúgott felkiáltójel,

tetejére állított kecskebak,

mely mintha mindig ugrani készülne.

Szemeim helyén pirossal kipingált,

japán ping-pong labdák. Ezzel kezdj

valamit.

A tömegközlekedésben zavart vagyok,

nem tudom,

felszállhatok személyes tárgyaimmal?

Ha hozzámszólnak, berezelek,

támadástól tartok.

A nénik az utcán előre kitérnek, pedig

az egyiknek -- aki halott nagymamám

szakasztott mása -- nekiszegezném a kérdést:

„te vagy az, mama?”




III.




Ó, absztinens napok!




Minden gyászfehér!

Minden fehér!

És minden gyász!




Minden szoba,

minden utca,

fehér gyász!




Két deci kóla -- olyan




boldogtalanság-íze van.

Hol a sánta mámor?

Hol vannak mozgékony lényeim?

Ez cserbenhagyás!

Fehér csalás!




IV.




Az alkohol mostanság

különös hatással van rám.

Körülbelül a második kör

feléig vagyok jelen.

Másnap eddig a pontig emlékszem.

de előtte lüktető, sötétlila képek

engem meglátogatnak.

Például állok egy transzformátornál.

Fölötte a csillagos ég,

és a nagymamám.

-- Csókolom, mama. Na?




Aztán rohanó lovak.

De tényleg.

Mögöttük szekér.

És télen.

A túlhajszolt lovak:

az egyik Alkohol,

a másik Csillag.

A bakon én a nagymamámmal,

mögöttünk cigányok,

egy egész pereputty.

-- A lovak már ittak,

nyissatok még egy bort!

Ne te ne, Csillag!

Gyí-gyí, Alkohol!

Pusztuljon a józanság!

A megfésült élet!

Rikoltok én is,

mon seri nagymamám is,

és rikoltoznak a cigányok is,

így eljutunk akár a csillagokig!

Ez való nekem, ez a mi világunk!

Esküdjünk, hogy iszunk majd,

és mindig együtt leszünk!



V.




Ez lobog, így lobog a szemeim előtt

még akkor is, mikor kushadó kutyaként

ülök a Tháliában,

és arra a bizonyos életre gondolok.