"Én a vízre úgy haragszom,
amíg élek, meg nem iszom,
árkot mosson, malmot hajtson,
csak a torkomra ne jusson."

2012. július 22., vasárnap

Hogyan is kezdjük el

Túl a vébékák mennyiségi, de semmiképp sem minőségi vonalán, az ember (lánya), egyszer csak beérik-megérik a minőségibb italok fogyasztására. (erről is van amúgy egy elméletem, a vörösboros kóla kialakulásának egyik oka bortermelési és borfogyasztási kultúránk hiányosságaiban keresendő, mégpediglen hogy fiatalkorúak által sűrűn látogatott vendéglátóipari egységeben óccsóért nem bort, hanem valami piros ill. fehér löttyöt árusítanak, amiből önmagában valóban lehetetlenség bármekkora kis mennyiséget is meginni. igen az ötliteres demizsonosokra gondolok, van belőlük fehér édes, meg savanyú és piros. csak így lazán: piros) 

Ha valaki még csak most ismerkedik a borokkal, érdemes könnyedebb szőlőfajták felől megközelítenie a barátkozást. Kezdheti fehérvonalon egy könnyed irsai olivérrel, egy markánsabb cserszegi fűszeressel, vagy éppen a játékos muskotályossal. Ha a vörösekre esküszik, egy tartalmas merlot vagy egy hamisítatlan portugisert tudnék ajánlani. 
Persze egyik esetben sem mindegy milyen tájról származik borunk, bizonyos terroár erősen rányomja bélyegét a borok ízére, aromáiban szinte érezzük a humuszt vagy bizonyos esetekben a vulkanikus köveket. (pl a somlóhegyi borok) 

Az első kóstolások alkalmával, hamar kiderül, milyen is az ízlésvilágunk, milyen genetikai kódokkal érkeztünk, mely borok savait viseljük könnyedén, mely borok csersavjai hatnak ránk bántóan. A savasabbak közé sorolhatóak a sauvignon blanc-ok és a magyar ember számára szinte klasszikusnak számító olaszrizling. (ha tisztán bántónak is érezzük, ám ízviláguk mégiscsak közel áll hozzánk,  könnyen ihatóvá tehetjük szódavíz segítségével, mely nem keverendő össze az ásványvízzel, mert az elviheti a bor ízért. jelen esetben még szentségtörést sem követünk el, a szénsav jót tesz a fehér és rozé boroknak, könnyedebbé, frissebbé teszi őket) 

Mindennemű reklám nélkül, ajánlanék pár kezdő bor-kóstolni-valót, melyek ár-érték arányban is elfogadhatóak:

Fehér borok:

- 2010-es évjáratú mátrai Szőke Mátyás irsai olivérje, nyáresti könnyed beszélgetések hű társa
2011-es Nyakas Irsai olivér, maga a palackba zárt élvezet
- egy Hilltopos 2009-es Cserszegi fűszerest, kicsit markánsabb, savasabb
- személyes kedvencem közé tartozik a 2011-es Figula Muscat Lunel  a maga játékos ám egyedien karakteresen fanyar ízvilágával

Vörös borok:

egy bársonyosan telt villányi Teleki Merlot
- ugyanazon pincészet terméke a lágyabb savtartalmú Portugieser

S hogy honnan szerezhetőek be kicsit jutányosabban, mint a sarki ábécében? Vannak bortársaságok, vinotékák, ahol bizonyos értékhatár fölötti vásárlások esetében tagkártyát igényelhetünk, mely vásárlási kedvezményekre, borkóstolókra való belépésre, borász-borfogyasztó találkozókra, új termékek megjelenése estén értesítésre jogosít minket. Exkluzív klubok ezek, melyek gyakorlatilag első pillanattól függőséget okoznak...
Ilyen például a Bortársaság, a Borudvar, a Monarchia Borok, Online Borozó, hogy csak párat említsek. 
A másik megoldás lehet, ha felvesszük a  kapcsolatot a számunkra tetsző pincészettel, aki amúgy is hozat a városunkba fel a boraiból, így előfordulhat, hogy kis kitérőt megejtve, hozzánk is leszállít jutányosabban pár kartonnyit.