"Én a vízre úgy haragszom,
amíg élek, meg nem iszom,
árkot mosson, malmot hajtson,
csak a torkomra ne jusson."

2013. augusztus 4., vasárnap

Málik Roland: Nagybetűs illúziók

Ha azt hiszed,
hogy akit szeretsz, neked él,
és hátországa nincsen,
olyan magasból buksz le majd,
mint a leggyönyörűbbek.

A nőknek van valamije,
amivel elkerülhetik
az alkoholt — a gyerek.
Nekünk mi az istenfaszánk van?

Régi képeslapokon,
amiken szerelmespár
látható, a férfi átszellemült,
idióta szemekkel néz
a nőre, a nő csak bámul
valahova.
Tekintetében ott a B-terv,
hogy kéznél legyen majd,
ha megbomlana a rend.

Álmodsz, ugye?
Nyugtalanok az álmok
mostanában: a Nácival,
a Longobárddal, meg
az Apostollal ülsz egy
századeleji söntésben,
éppen megszeged fogadalmad,
nagyokat kortyolsz, iszol
nekikeseredve.

Legalább Háború lenne.
A Csókkal az állomáson
az illúzióktól is elbúcsúznál,
mert, mondjuk lövést kapsz
hátba, vagy mit tudom én,
vállba, ott vagy tovább visz
a társad, vagy nem. Ott
felgyúl feletted az Égi Lámpa,
és a jóisten szép sorjában…

Változnak a napszakok,
változnak a viszonyok.
Előbb falusi házat pofoztok ki, 
muskátlis tornácról, murcos 
gyerekekről álmodoztok,
ha kell, egy tálból esztek,
aztán egymás torkának estek,
ujjal mutogattok, 
néha nem is érted,
néha nem is sérted.

Egy lendülettel
nyakadba veszed a várost.
Ellátogatsz pár kerthelyiségbe,
ülsz a Nap alatt, Felhők alatt,
Lomb alatt, villódzó Levelek alatt,
ahogy mindig szeretted —
Egyszerre megered a nyelved.

Olyat is elmondasz, 
amit máskor soha.
Hogy mit gondoltál a múltkor
este, mikor régi szenvedélyednek 
hódolva cigarettát vásároltál,
hogy egyszer félóráig néztél
egy csámcsogó kutyát és az
udvar teli volt pillangóval —
Egy kalapos bácsit követtél, 
aki mintha…
Emlékezel különös életedre,
magad is ámulsz.

Mert ha a Bor alászáll,
feljön a beszéd. 
Mert a beszéd a borhoz van már
kötve, de a bor nincs tehozzád,
így egy helyen átszakad a gát,
hogy Bosszút veszel mindenkin
és mindenen.

Apádon is,
aki hamar anyád közé került
— Nemződ a Kéjben —
mint később kiderült,
anyádon,
ki e kényes Világra szült,
nagyanyádon,
aki korán megőszült,
A Nődön,
ki előtted más karjába dűlt,
egy vénasszonyon,
aki a buszon a helyedre ült,
és tavak mozdulnak,
sztrájkolnak gyárak,
iszik millió élő állat,
sakál,
gúnár,
a Kegyetlenség és a Jóság,
jönnek a négy utolsó dolgok:
Halál, Ítélet, Pokol, Mennyország,
köd-kezedben töltve fegyver:
fusson ki merre lát…!

Sokszor napokig hallgatsz.
Megadod, ami a házé,
megadod, ami az udvaré,
bámulod a kávéfőzőt, fortyog,
fortyog a Fekete Szellem,
amivel az évek során
— szívdobogva —
barátságot kötöttél, és 
tényleg, mintha ő sisteregné:

mért,
hogy minden út közben 
és végén egy kocsma áll?
Lehet farkasordító tél, 
fehéringes forróság, 
járhatsz városi forgatagban,
vagy búcsúban, 
remegő sínek mentén,
előbb-utóbb utadba kerül
egy ház, bódé, délibábos
sátor, egy asztal, kifeszített
ponyvával, ahol italt mérnek.

Micsoda évek.
Micsoda János-poharas 
nyarak zúgtak alapjáraton, 
fel-felcsörömpölve, s csak
az jut eszedbe, buszozol 
a nagyváros felé, 
egy valószínű múltból
egy lehetetlen jelenbe,
s hogy két hátország közt
ott a határváros,
és az marad,
és az marad örökre,
hej, az marad örökre
Titok.

Papp Róbert: Bú

gyűlöli a kétség nélkül valókat és irigyli őket mert ujját a kor ütőerére tevé és nem érze pulzust elhagyott üres kocsmákba jár hogy az ő és a csapos közti kínos hallgatás minél hosszabb legyen bánatából csinál ékszert hol mint kincset inge alá rejti hol mint bizsut mutogatja

2013. február 22., péntek

minek utána, társaságunk bora kifogyni látszik...

..., hogy becsületünk csorbát ne szenvedjék, bor helyett kapjuk elő egy  másik régi megbízható  egykománkat, a pálinkát. de csak csínján bánni vele szesz és blogtestvéreim, mert mint biztosan ti is tudjátok:
"igaz ugyan hogy magyarember a bortól bolond dolgokat gondol, de a pálinkától meg is teszi azokat."
lám, ebben  a kalotaszegi balladában is csak egyszer hangzik majd fel az "ő " szent neve,... mégis, (a kis dózis ellenére is ;) csak-csak "övé" lesz a csattanó:


„Adjatok, adjatok, amit isten adott
Sajnáljátok meg a szerencsétlen vakot.
Gyí elé, te sárga, még van egy ház hátra!
Eredj édes fiam, valamizsnát adnak.

Mit kaptál ott fiam? Lisztet apámuram.
Ereszd el a szélnek, jó lesz szen Péternek.
Gyí elé te sárga, még van egy ház hátra!
Eridj édes fiam, valamizsnát adnak.

Mit kaptál ott fiam? Tojást apámuram.
Csapd a kerékfűhöz, ragadjon a fődhöz.
Gyí elé te sárga, még van egy ház hátra!
Eridj édes fiam, valamizsnát adnak.

Mit kaptál ott, fiam? Fillért, apámuram.
Tedd a tarisnyába, jó lesz pálinkára.
Gyí elé, te sárga, még van egy ház hátra!
Eridj, édes fiam, valamizsnát adnak.”

2012. szeptember 10., hétfő

Münchhausen vidám kalandjai

A szultán tokaji itókája


Egyiptomból való visszatérésem után én lettem a szultán kedvence, nyakra-főre elhalmozott kegyeivel. Végül már élni sem tudott nélkülem, így állandó ebéd- és vacsoravendége lettem. Elárulhatom nektek, hogy a török császár konyhája a világ valamennyi fejedelmének konyháját felülmúlja.
Sajnos e megállapításom csak az ételekre vonatkozik, az italokra nem, mert Mohamed próféta megtiltotta híveinek a borivást. Bizony, a török lakomákon egy korty bor sem öntözheti a gégét! Ám ami nyíltan tilos, titokban mégis megcselekedhető, így a szigorú tilalom ellenére nem egy olyan török úr akad, aki a német papoknál is jobb értője a bornak. Nos, a szultán méltán tartozott a legkiválóbb borszakértők közé. Az asztalnál rendszerint velünk ült a főpap is, vagy ahogy a törökök nevezik, a főmufti. Ő mondta el az imát a lakoma előtt és után, épp ezért nagy becsben tartották. Amíg a főmufti a hasát tömte, senki sem gondolhatott borra.
De asztalbontás után a szultán szobájában mindig készenlétben állt egy-egy palack kitűnő bor. Egyszer ebéd után titokban és barátságosan jelt adott a szultán, hogy kövessem dolgozószobájába. Amikor bezárkóztunk, egy rejtekszekrényből palackot vett elő, és így szólt:

2012. július 22., vasárnap

Hogyan is kezdjük el

Túl a vébékák mennyiségi, de semmiképp sem minőségi vonalán, az ember (lánya), egyszer csak beérik-megérik a minőségibb italok fogyasztására. (erről is van amúgy egy elméletem, a vörösboros kóla kialakulásának egyik oka bortermelési és borfogyasztási kultúránk hiányosságaiban keresendő, mégpediglen hogy fiatalkorúak által sűrűn látogatott vendéglátóipari egységeben óccsóért nem bort, hanem valami piros ill. fehér löttyöt árusítanak, amiből önmagában valóban lehetetlenség bármekkora kis mennyiséget is meginni. igen az ötliteres demizsonosokra gondolok, van belőlük fehér édes, meg savanyú és piros. csak így lazán: piros) 

Ha valaki még csak most ismerkedik a borokkal, érdemes könnyedebb szőlőfajták felől megközelítenie a barátkozást. Kezdheti fehérvonalon egy könnyed irsai olivérrel, egy markánsabb cserszegi fűszeressel, vagy éppen a játékos muskotályossal. Ha a vörösekre esküszik, egy tartalmas merlot vagy egy hamisítatlan portugisert tudnék ajánlani. 
Persze egyik esetben sem mindegy milyen tájról származik borunk, bizonyos terroár erősen rányomja bélyegét a borok ízére, aromáiban szinte érezzük a humuszt vagy bizonyos esetekben a vulkanikus köveket. (pl a somlóhegyi borok) 

Az első kóstolások alkalmával, hamar kiderül, milyen is az ízlésvilágunk, milyen genetikai kódokkal érkeztünk, mely borok savait viseljük könnyedén, mely borok csersavjai hatnak ránk bántóan. A savasabbak közé sorolhatóak a sauvignon blanc-ok és a magyar ember számára szinte klasszikusnak számító olaszrizling. (ha tisztán bántónak is érezzük, ám ízviláguk mégiscsak közel áll hozzánk,  könnyen ihatóvá tehetjük szódavíz segítségével, mely nem keverendő össze az ásványvízzel, mert az elviheti a bor ízért. jelen esetben még szentségtörést sem követünk el, a szénsav jót tesz a fehér és rozé boroknak, könnyedebbé, frissebbé teszi őket) 

Mindennemű reklám nélkül, ajánlanék pár kezdő bor-kóstolni-valót, melyek ár-érték arányban is elfogadhatóak:

Fehér borok:

- 2010-es évjáratú mátrai Szőke Mátyás irsai olivérje, nyáresti könnyed beszélgetések hű társa
2011-es Nyakas Irsai olivér, maga a palackba zárt élvezet
- egy Hilltopos 2009-es Cserszegi fűszerest, kicsit markánsabb, savasabb
- személyes kedvencem közé tartozik a 2011-es Figula Muscat Lunel  a maga játékos ám egyedien karakteresen fanyar ízvilágával

Vörös borok:

egy bársonyosan telt villányi Teleki Merlot
- ugyanazon pincészet terméke a lágyabb savtartalmú Portugieser

S hogy honnan szerezhetőek be kicsit jutányosabban, mint a sarki ábécében? Vannak bortársaságok, vinotékák, ahol bizonyos értékhatár fölötti vásárlások esetében tagkártyát igényelhetünk, mely vásárlási kedvezményekre, borkóstolókra való belépésre, borász-borfogyasztó találkozókra, új termékek megjelenése estén értesítésre jogosít minket. Exkluzív klubok ezek, melyek gyakorlatilag első pillanattól függőséget okoznak...
Ilyen például a Bortársaság, a Borudvar, a Monarchia Borok, Online Borozó, hogy csak párat említsek. 
A másik megoldás lehet, ha felvesszük a  kapcsolatot a számunkra tetsző pincészettel, aki amúgy is hozat a városunkba fel a boraiból, így előfordulhat, hogy kis kitérőt megejtve, hozzánk is leszállít jutányosabban pár kartonnyit.

2012. június 20., szerda

Liba orra

Jaj Istenem tégy egy, tégy egy csodát
Változtasd borrá, borrá a Tiszát
Ha a Tisza a borból volna,
A szívemnek semmi gondja se volna

Bort ittam én, boros, boros vagyok
Hazamenni mennék, de nem tudok
Aki tudja miért nem mondja
Merre van az ország útja? Csuhajja!

Azt mondják, hogy boros, boros vagyok
Hogy a bortól, bortól ingadozok
A nádszál is ingadozik
Pedig az csak vizet iszik csuhajja!

Azt mondják hogy részeg, részeg vagyok
Mert én mindig olyan veres vagyok
Veres a libának orra
Pedig sose mártja borba csuhajja!

Szék

2012. június 14., csütörtök

csak könnyedén

"- A nagy bornál nézzük annak játékát a pohárban, beleheljük illatát és az után…
- Megisszuk! - vágott közbe a herceg.
- Nem, herceg - folytatta az ínyenc - előbb beszélünk róla"
(Grimaud de La Reyniere)

2012. április 6., péntek

Fehér Béla: Kossuthkifli (részlet)

- Háromszor ihatnék a magyar! - hajolt az asztal fölé, s hagymaszagú lehelete fátylat vont a hölgyekre. - Ha jókedvű, ha rosszkedvű, és amikor ihatnék, mert száraz a nyelve töve! És mit ihatnék? Bizony csak bort. De miért? Mert három édes van az életében, az anyatej, a szerelem és a bor. Hozhatom?

2012. március 14., szerda

Málik Roland: Tizenkét pohár

Van, aki a pusztában hal meg,
Van, aki Egyiptomban, és van,
Aki a kocsma padlatán.


Első pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Az ital, amit magadhoz veszel,
Nem lőre, vagy kavarék,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol az ital, amit magadhoz
Veszel, lőre, vagy kavarék,
Másnap igen fog fájni a te fejed,
És az nem jó.

Második pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
A csapos nem a te ismerősöd,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol a csapos a te ismerősöd,
Előbb vagy utóbb hitelért
Folyamodol, és az nem jó.

Harmadik pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Jámbor emberek ülnek, ahol te
Jobb magadnak megmaradsz,
És perbe mással nem kerülsz,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol mással perbe kerülsz,
A te tarsolyod fogja bánni,
És az megintcsak nem jó.

Negyedik pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Nem találkozhatol némberrel,
Akivel együtt iszol, és aki
Később a te társad leszen,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol némberrel találkozol,
Akivel együtt iszol, és aki
Később a te társad leszen,
Előbb vagy utóbb azt te
Keservesen meg fogod bánni.

Ötödik pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Nem találkozhatol némberrel,
Aki a te társad volt annakelőtte,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol némberrel találkozol, aki
Annakelőtte a te társad volt, az
Új emberrel fog ottan ülni,
És tusakodni fog erősen a te szíved,
És az nem jó.

Hatodik pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Nem találkozhatol a te
Barátaiddal, ismerőseiddel,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol te a jó ismerőseiddel
Találkozol, előbb vagy utóbb,
Hiszed vagy nem
Elsötétül irányukban a te szíved.

Hetedik pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Az ördög magában nem ül,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol az ördög az asztalnál
Maga ül mint napra éj
Következik, hogy az veled
Előbb vagy utóbb beszédbe
Elegyedik,
Vagy ha nem ő veled, hát te
Ővele, és az onnantól kezdve
Igen nem jó.

Nyolcadik pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Nincs kert, aminek közelében
Úgy vagy, mint
A jázminok és rózsák között
A hajdani kertben,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol kert van, s aminek
Közelében úgy érzel, mint
A jázminok és rózsák között
Hajdan a kertben,
Szívben és lélekben elgyöngülsz,
És mint őszre tél következik, hogy
Hosszú ivásra adod a fejed és az
Keserű pohár.

Kilencedik pohár: Ne igyál!- de ha iszol,
Olyan helyre menj, ahol
Az ördöggel nem cimborálhatsz,
Vele szövetséget nem köthetsz,
Mert ha olyan helyre mégy,
Ahol vele cimborálsz, és
Vele szövetséget kötsz,
Előbb vagy utóbb sóvárogni fog
A te szíved, és mert ember
A sóvárgást nem szenvedheti
Mint életre halál következik,
Hogy el fogod cserélni vele
A te szíved, és az halál.

tizedik pohár: ne igyál!- de ha iszol,
olyan helyre menj, ahol
karnyújtásra van az állomás,
mert ha olyan helyre mégy,
ahol az állomás karnyújtásra van,
álmatag és fátyolos ivásod
ködfelszálltában
újra hallva és újra szimatolva,
újra látva és újra tapintva,
és újra ízlelve a hajdani kertet,
a kihúzó vonatra egyszer,
még utolszor fekapaszkodhatsz,
kajtatni egy kertet, ami nincs sehol.
és az egy időre jó.

tizenegyedik pohár: tudod mit? igyál!- de ha nem iszol,
olyan helyre menj, ami
tenéked kedves,
olyan italt igyál, ami
tenéked jó,
azzal beszélj, akivel
kedved tartja,
mert igyál, vagy ne igyál,
bizony unalom fenyeget tégedet,
igyál, vagy ne igyál, törekedjél
magadat elfoglalni ebben-abban,
igyekezzél magadat elcsendesíteni
ebben-abban, mert bármi is van,
se innen, se onnan,
se amonnan, sehonnan,
valahogy semmi, sehogy se jó,
és mert minden itt és amott
igyál, vagy ne igyál,
örökre cél nélkül való.

tizenkettedik pohár: hát igyál!- de ha iszol,
és már homályos, lassú
esztendők sora óta iszol,
s egyszercsak ajkadba harapva
parancsolnál megálljt, s úgy tűnik,
folyik minden a maga jó medrében,
az első pohárt különösképp virágzáskor
ajkadhoz ne emeld, mert ha iszol,
és már homályos, lassú esztendők
sora óta iszol,
s egyszercsak ajkadba harapva
parancsolsz megálljt, s tűnik,
folyik minden a maga jó medrében,
s az első pohárt különösképp virágzáskor
ajkadhoz emeled,
akkor te elvesztél, barátom,
az a kikelet neked bekelet leszen,
a te ujjaidnak örökösen pohárra leszen
kívánkozása, már te számolni fogsz az itallal,
barátom, és az ember, aki annakelőtte,
már nem leszel te sohasem.
s mint napra éj,
mint őszre tél,
mint életre halál
következik,
hogy semmi sem következik,
hogy az a pohár az a némber,
sírig a pohár,
sírig a némber
volt az a pohár.

2012. március 12., hétfő

Tudod-ë, hogy szőllőből ës lëhet bort csinálni?

"Egy csíki öregasszony rózsabogyót (helyi népi nevén: seggvakarót) szed a faluvégen. Egy arra járó megszólítja:


- Azt maga minek szëdi, néni?
- Bornak, lelkëm, bornak!
- Hát azt maga halotta-ë, hogy szőlőből ës lehet bort csinálni?
- Mondják, lelkëm, mondják!"

Tánczos Vilmos: Elfelejtett szavak