Magyar bor a világirodalomban

ALTMAYER Vivát a szabadság! A bor vivát!

MEFISZTÓ A szabadságra én bizony jószívvel innám,
hogyha boraitok jobbak volnának itt, lám!
SIEBEL Többször ne merd mondani, hékám!
MEFISZTÓ Ha nem venné a korcsmáros zokon,
én ezt a tisztelt társaságot,
pincénk javával itatnám most.
SIEBEL Ide vele, én vállalom!
FROSCH De nagy pohárral adj, dicsérhessük nyugodtan!
Ne szűkölködjünk kóstolóban;
ha már itélni kell, komám,
hadd szívjam tele a pofám!
ALTMAYER (halkan) Tán Rajna-menti borcsiszárok?
MEFISZTÓ Nosza, fúrót ide!
BRANDER Hát ezt ugyan miért?
Hordótok tán az ajtóban hagyátok?
ALTMAYER Van ott egy kis kosár s abban szerszám elég.
MEFISZTÓ  (átveszi a fúrót, majd Froschhoz)Mondd hát, milyen fajtát óhajtasz?
FROSCH Hogy értsem ezt? van többféle borod?
MEFISZTÓ No rajta! Csak válasszatok!
ALTMAYER (Froschhoz) Úgy látom, cimborám, már nyaldosod az ajkad!
FROSCH  Ha már választhatok, legyen jó Rajna-menti!
Jobbat, mint szép hazánk, nem adhat úgyse senki.
MEFISZTÓ(miközben Frosch helyén az asztal szélébe lyukat fúr) Egy csepp viaszt ide, jó lesz alkalmi csapnak!
ALTMAYER Szemfényvesztés! Vigyázz, becsapnak!
MEFISZTÓ (Brandernak) S neked?
BRANDER Legyen champagne-i bor,
olyan, amely pezsegve forr!
MEFISZTÓ (fúr)
Az egyik már csinált viaszdugót,
s bedugta vele a lyukat
BRANDER Ne kerülj minden idegent el!
Messziről jönnek a csodák!
A francúzt gyűlöli minden jó német ember,
bezzeg megissza a borát!

SIEBEL (mialatt Mefisztó az ő helyéhez közeledik) Biz én a savanyút nem kedvelem,
adj egy pohárka édesebbet!
MEFISZTÓ (fúr) Neked hát tokajit eresztek.
ALTMAYER Ne játsszatok tovább velem!
Csúful felültet minket ez az ember!
MEFISZTÓ Ej! e nemes vendégsereggel
merész vón ily tréfálkozás.
Mondd hát hamar! s idevigyázz!
Milyen borral szolgálhatok hát?
ALTMAYER Mindegy! Ne teketóriázz!
MEFISZTÓ (miután minden lyukat kifúrt és bedugaszolt,
különös mozdulatokkal) Fürtök a tövecskén,
szarvak a bakkecskén,
a bor zamatos, szölleje fából,
csurran az asztal falapjából!
Nézz a természet mélyibe,
higgy, s a csoda eljő ide!
Dugót kiránts, aztán ivás!
MIND (kihúzzák a csapot; s kinek-kinek az óhajtott
bor csurog poharába) Csodás kút! Nékünk folydogálsz!
MEFISZTÓ Egy csepp se folyjon el, vigyázz!
MIND (újra isznak, énekelnek) Hej, gyöngyélet ez az élet.
Száz disznóval nem cserélek!
MEFISZTÓ Ha vígan megy sora, nézd meg, így fest e nép!
FAUST Jobb volna innen elszelelnünk.
MEFISZTÓ Figyeld, az állat most miképp
s mily szépen ütközik ki bennük!
SIEBEL (vigyázatlanul iszik,
a bor a földre ömlik, tűzzé változik) Segítség! Tűz! A pokol ég!
MEFISZTÓ (a tüzet csillapítva) Jó elemem, nyugodj te még!
(A korhelyekhez) Csak kóstolója volt a tisztítótüzeknek!
SIEBEL Megállj, bitang! A bőrödön veszem meg!
Nem kötsz te mégegyszer belénk!
FROSCH Ha jó dolgod van, többet nem ajánlom!
ALTMAYER Ajánlanám neki a sürgős eltünést!
SIEBEL Ki látott már ilyen csibészt,
hogy hókuszpókuszával ideálljon!
MEFISZTÓ Hallgass, vén borzsák!
SIEBEL Seprünyél!
Kötődni ez velünk merészel?
BRANDER Megállj! Ép bőrrel úgyse mész el!
ALTMAYER (kihúz egy csapot az asztalkából, tűz csap arcába) Égek! Égek!
SIEBEL Bűbájosság van itt?
Szúrd le a gaz sehonnait!
Kést rántanak, nekirohannak Mefisztónak 
MEFISZTÓ (méltóságteljesen) Ál-kép, ál-beszéd,
csavard el az eszét,
itt se légy, ott se légy!
Hökkenten bámulnak egymásra 
ALTMAYER Mily szép vidék ez? Hol vagyok?
FROSCH Szőlőhegy? Csakugyan!
SIEBEL S hány fürt imitt-amott!
BRANDER Szép zöldelő lugasban ültök,
és mennyi tő! s micsoda fürtök!
Siebelt orron ragadja; a többiek
kölcsönösen kést fognak egymásra 
MEFISZTÓ (mint fent) Káprázat, vesd le hályogod!
Hadd lássák ördögi incselkedésem!
Fausttal eltűnik; a legények eleresztik egymást 
SIEBEL Mi ez?
ALTMAYER Mi ez?
FROSCH Az orrodon a késem?
BRANDER (Siebelhez) Én is orrot szorongatok!
ALTMAYER Irtóztató ütés nyargalta át a testem!
Széket ide, míg el nem estem.
FROSCH Mi volt ez? Mondjátok, mi volt?
SIEBEL Hol a cudar? Ha meglegyintem,
nem iszik többé soha bort!
ALTMAYER A pinceajtón száguldott ki innen -
bizony, egy hordón lovagolt -
mint ólom, oly nehéz a lábam.
(Az asztal felé fordul) S vajon a bor még foly-e, lássam?
SIEBEL Káprázat volt, bűbáj, csalás!
FROSCH Azt hittem, bor, mi tagadás.
BRANDER S a szőlő - mi volt igazában?
ALTMAYER Még mondja valaki, ne higgyünk a csodákban!

Johann Wolfgang von Goethe: Faust
Fordította: Jékely Zoltán, Kálnoky László